Mentálhigiénés szakmai nap Szombathelyen

Július 23-án a Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ mentálhigiénés munkatársai szakmai találkozóra hívták az ágfalvi kollégákat Szombathelyre. A márciusban kihirdetett egészségügyi veszélyhelyzet óta nem volt lehetőségünk a személyes találkozásra, a kapcsolatot csak telefonon és levélben tudtuk egymással tartani. A júniusi nyitással azonban lehetőségünk adódott egy újabb személyes találkozót megszervezni. Ez az összejövetel intézményünk egyházi átvétele után már a harmadik szakmai találkozó, ahol a két mentálhigiénés csoport tagjai ismerkedni tudnak egymással és erősítik együttműködésüket. A korábbi két találkozó kötött programja után, most egy lazább, nyárias, a karatén helyzet utáni nyitás hangulatához illő találkozóban gondolkodtunk.

A két csoport tagjai a Johanneumban találkoztak délelőtt 10 órakor. Az ágfalvi munkatársaknak lehetőségük volt körülnézni  a Középhegyi úton található részlegek ellátási formáival, azok helyi sajátosságaival.  Az árnyas fák alatt alkalom volt egyéni és csoportos beszélgetésre. A téma adott volt, hiszen önkéntelenül is az elmúlt négy hónap eseményeire terelődött a szó. A korona vírus kapcsán kialakult helyzet érzékenyen érintette a szociális intézményeket, így a miénket is. A kijárási és látogatási korlátozás az időseket, fogyatékkal élőket és a pszichiátriai betegeket ellátó részlegekben érvényben volt. Az ágfalvi intézményben elsősorban a lakók szabad mozgásának korlátozása nehezítette az életét, főként azokat az ellátottakat érintette, akik napi rendszerességgel kijártak dolgozni, vásárolni vagy a hozzátartozóikat és ismerőseiket meglátogatni. Érdekes volt meghallgatni a szombathelyi munkatársak tapasztalatait, akik az idősgondozásban tapasztalták meg a korlátozások következményeit. Az idős emberek számára a hozzátartozóikkal való személyes kontaktus hiánya sok esetben krízist okozott. Nagyszerű ötlet volt a modern technika vívmányainak kihasználása. Sok idős ember a videochat alkalmazásokon keresztül nem csak hallhatta, hanem láthatta szeretteit. Valódi mentálhigiénés munka volt megtanítani az idős ellátottat és a hozzátartozót is erre a korábban a kapcsolattartásban nem használt, szokatlan kommunikációs csatorna használatára. Konkrétan azt jelenti, hogy mik azok az alapvetően fontos dolgok, amiket egy idős ember számára a hozzátartozó részéről hangsúlyozni kell annak érdekében, hogy az idős ember ne veszítse el a külvilághoz kötő, éltető lelki szálait. Ez egy szélesebb szakmai figyelmet érdemlő igazi jógyakorlat.

A beszélgetést már személyesebb formában a közös ebéd során is folytattuk, majd a programot egy belvárosi sétával fejeztük be. Búcsúzáskor megfogalmazódott bennünk, hogy a közös munkát jó volna egy olyan program megszervezésével folytatni, amikor nem csak a munkatársak, hanem ellátottaink is találkozhatnának egymással. Reméljük ez a közeljövőben meg is valósulhat.

Szalay József

Szociális munkatárs