Emlékeztünk...

Nemzeti himnuszunk és az áldozatokért mondott imádság után az ünnepi megemlékezésben lakóink meghallgatták Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról és Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán című költeményeit, majd korabeli film- és rádiófelvételek segítségével idézték fel a forradalom eseménytörténetét, a szabadságharcosok heroikus küzdelmét, melyek máig hatóan élnek, és meghatározó szereppel bírnak a magyar nemzet emlékezetében. Cseh Tamás-Bereményi Géza: Corvin köziek című balladájának elhangzása után Magyarország lobogója előtt közösen helyezték el a kegyelet virágait és mécseseit a forradalom mártírjainak emlékére, majd a Szózat dallamának elhangzásával zárult az ünnepi megemlékezés.

Gosztonyi Péter magyar történész és újságíró, egykori szabadságharcos katona a forradalom alatt alhadnagyként az evangélikus vallású vértanú honvédelmi miniszter, Maléter Pál közelében szolgált a Kilián laktanyában. Így emlékezik vissza Feltámadott a tenger...1956: a magyar október története című könyvében:

„1956 története nemcsak forrongás és harc volt, hanem az elmúlt 100 év legnagyobb boldogsága is. Maga a mennyország volt az a 10 nap. Boldogságban úszott az egész ország. A durvák megszelídültek, a zárkózottak kinyíltak, a zsugoriak bőkezűek lettek, a keserűek mosolyogtak, sőt a reményt vesztettek is bizakodni kezdtek. Örömmámor áradt szét a szívekben. Jó volt Magyarországon élni, jó volt magyarnak lenni. Így maradjanak meg emlékezetünkben ezek a napok! 1956 a magyar nép nagy és egyetemes boldogsága volt: Szép és dicső. A balsorssal tépő történelmi idők közepette meleg sugárzás és fénylés.”