Látogatás Zalaapátiban

Ódor Richárd, a nagymúltú integrált intézmény vezetője fogadott bennünket szakmai tapasztasztalatszerző utunk célállomásán. Az 1951-ben alapított otthon székhelye Bucsuszentlászlón található, és további telephelyei vannak Kehidakustányban és Zalaapátiban. Az intézményegyüttes egykor a Fővárosi Önkormányzat, majd néhány éve már a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság fenntartása alatt működik. Fogyatékkal élők, pszichiátriai- és szenvedélybetegek teljes körű ellátását végzi több ellátási formában. Minket közelebbről a sokszínű intézményi működés egy tényleges szelete érdekelt, mégpedig a szakmai berkekben egyre többet emlegetett intézményi férőhelykiváltás, más néven a „kitagolás” területén elért eredményeik. A lassan tíz éve elinduló, országosan több lépcsőben megvalósuló férőhelykiváltásba a zalai intézmény is bekapcsolódott. A pályázati pénzből megvalósuló fejlesztés során már három működő és egy átadásra váró, 12-12 főt befogadó lakóotthon kialakításával büszkélkedhetnek. Ódor Richárd intézményvezető az utóbbi, már kulcsrakész, gyakorlatilag a lakók beköltözésére váró ingatlanban fogadott bennünket. A kívülről egy megszokott családi háznak tűnő épület a falu főutcáján épült. Belépve egy tágas nappalival kombinált konyha, a lakás közösségi tere fogadott bennünket.  Tovább haladva a ház felfedezésében a folyosóról jobbra és balra kétágyas hálószobák nyíltak, közös mosdóval, mosókonyhával, személyzeti szobával kiegészülve. Összességében egy modern, letisztult és remélhetőleg a használat során majd praktikusnak bizonyuló környezet benyomását tette ránk. Egy olyan miliő, amiben mi is szívesen tudnánk elképzelni azokat a lakóinkat, akik alkalmasak lennének erre az ellátási formára. Mert látogatásunkat ugyanis nem csak a pusztai szakmai kíváncsiság vezérelte, hanem a felkészülés a ránk is váró feladatra, hiszen a Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ a közeljövőben bekapcsolódik az intézményi kiváltás fokozatos megvalósításába. Ódor Richárd intézményvezető úr bepillantást engedett abba a rendkívül összetett és elágazó folyamatba, amely a pályázattól, az ingatlan megszerzésén keresztül, a munkatársak szakmai képzéséig tart és számtalan buktatót, előre nem várt akadályt tartogat a szép, de nehéz feladatra vállalkozóknak. A kitagolás abból a nemes elgondolásból fakad, hogy az intézményi elhelyezésre támaszkodni kénytelen ember nem a társadalom jóindulatára szoruló, többed rangú, szánalomra ítélt személy, hanem egyanrangú embertársunk. Olyan testvérünk, aki személyre szabott segítséggel, a lehető legkevesebb korlátozással integrálható társadalmunkba. A fogyatékkal és mentális betegséggel élő ember ilyenforma közösségi megítélése  még gyermekcipőben jár, ennek a szemléletnek a kialakítása hosszú és sok erőfeszítést igénylő feladat. Igazgató úr beszámolt a lakóotthonok helyének kiválasztásánál jelentkező, az emberek előítéletéből fakadó akadályokról is.  A rendkívül érdekes beszámoló alatt pillanatok alatt elrepült az ott töltött szűk három óra. Nagyon hálásak voltunk Ódor Richárd intézményvezetőnek ezekért a hasznos, pótolhatatlan információknak, amelyeket megosztott velünk. Az ő hite, az intézményi kiváltás melletti elkötelezettsége inspiráló volt számunkra. Bízunk benne, hogy ez a találkozó egy jövőben is folytatódó kölcsönös szakmai együttműködés első állomása volt.